Gyerekkoromban nyúztam szüleimet, hogy legyen kutyánk, de ők csak kertes házba látták ezt elképzelhetőnek. Egy későbbi költözés után be is váltották az ígéretüket, így családi kutyaként egy komoly kuvasszal, egy birkatürelmű komondorral és egy mókás pulival volt szerencsém együtt élni. A kutyakiképzésbe akkor nyertem betekintést, mikor kölyöknevelőnek jelentkeztem a vakvezetőkutya-kiképző központba. Egy csodás fekete labradort bíztak rám, akit később tenyészszukának választottak, így velem is maradt. Az elsődleges feladat ilyenkor a kölyökkutya ingergazdag környezethez szoktatása, azon szituációk azonosítása, amelyekben aggódik, majd ezen aggodalmak legyőzése. Így érhető el, hogy később kutyusunkat nyugodtan magunkkal vihessük, ahova szeretnénk, és ez neki komfortos legyen.

A Top Mancsnál az elérhető tanfolyamok kijárása, majd a top klubos órák közben beleszerettem az aktív kutyázásba és a kutya-gazda kapcsolat tudományos hátterű, megértésen alapuló fejlesztésébe.

Csoportjaimnál is arra törekszem, hogy minden párost a habitusukhoz és az élethelyzetükhöz leginkább igazodó módszerekkel ismertessem meg, elősegítsem a kapcsolatuk erősítését.

Sportként a Hoopers-t és a Nose Work-öt választottam, melyek szuperül kiegészítik egymást, biztosítják a kutyámnak fizikai és szellemi kihívást.

Folyamatosan keresem a fejlődési lehetőséget a kutyakiképzésben, és lehetőség szerint részt veszünk kutyás kísérletekben, így első kézből juthatunk tudományos újdonságokhoz.